Eladók vs. Vevők

Erről a témáról már nagyon régen akartam írni. Még akkor, amikor eladóként dolgoztam egy bevásárlóközpontban. Sajnos nagyon rossz tapasztalatokat gyűjtöttem ott az évek alatt és szeretném megosztani veletek azokat az érzéseket, amelyek a szívemet nyomják.

Tisztában vagyok vele, hogy az embernek vannak rossz napjai. Az eladónak és a vevőnek is. A különbség az, hogy a vevő kikéri magának, ha az eladó goromba, viszont az eladó egy szót sem szólhat, ha a vevő utálatos, és simán a lelkébe gázol. A vevő kérheti a panaszkönyvet, az eladók mit kérjenek, amiben tudatják a világgal, hogy XY sértegette? Elég egyoldalúnak tűnik a dolog…

Nem panaszkodni akarok, egyszerűen szeretném, ha az emberek átlátnák, hogy az eladók is emberek, és amiért a vevőnek rossz napja van (kirúgták, keresztbe tettek neki, megcsalták, vagy bármely más okból), ne az eladón töltsék ki mérgüket.

Az lenne a legjobb, ha mindenkinek kötelező lenne az iskolai szünetben egy-egy üzletben eladónak lenni. Akkor megtudhatná, hogy milyen feladat ez, hogy a legrosszabb napon is mosolyogni kell, teljesen mindegy, hogy meghalt valakije, vagy éppen a párjával lenne otthon…akkor is kedvesnek, udvariasnak kell lenni, ugye mindig a vevőnek van igaza, segíteni kell neki, és ami a legfontosabb, mindig mosolyogni kell rá. Ez szerintem nagyon fontos. Érezze, hogy fontos számunkra.

Persze a vevőket is megértem, hiszen én nem csak eladó vagyok, hanem egyben vevő is. Ha egy olyan helyre megyek be, ahol látom a nemtörődömséget, azt, hogy utálja a munkáját, akkor mindig ott van a nyelvem hegyén, hogy megmondjam, nem kötelező itt dolgozni, elmehet egy irodába is, ahol senkivel sem kell beszélnie. Sajnos elég sok helyen tapasztaltam ezt a negatív hozzáállást, még a segítség legkisebb jelét sem mutatta felém. Azonban az utóbbi időben több üzletben is jártam, ahova szívesen visszamegyek, még akkor is, ha egy kicsivel drágább, mint a másik, mert annyira kedvesen bántak velem. Ott tényleg éreztem, hogy fontos vagyok.

Azt hiszem, a véremben van az eladói szakma. Gyerekkoromban hoztak nekem a szüleim egy mini bevásárlókosarat, tele üres dobozokkal, flakonokkal, melyeken ott volt a rendes felirat, mint például ketchup vagy leveskocka… Németországból hozták, nálunk ilyen játék nem volt a boltokban, így hatalmas nagy meglepetés volt számomra. Onnantól kezdve nagyon sokáig ezzel játszottam a legszívesebben eladósat. Később, amikor már nagyobb lettem (na nem nagyon nagy, csak tizenéves), állandóan a házunkkal szemben lévő kis üzletbe járkáltam át egy nénihez. Mindig ott nyüzsögtem, mindent tudni akartam erről a szakmáról. Amikor nyaralni voltunk, egészen biztosan találtam azon a helyen is egy boltot, ahova bemehettem és egy idő után segédkezhettem az eladónak. Mindezek után elég furcsán hangzik, de sosem gondoltam arra, hogy kereskedelmi iskolát végezzek el. Mégis életem eddigi részében a leginkább ebben a szakmában dolgoztam. 🙂 Kusza az élet, ugye? Számomra szent dolog, hogy a vevőkkel kedvesen, udvariasan kommunikálok, és nehezen viselem, ha egy-egy eladó mogorva, undok, pofátlan és sértő módon viselkedik. Most így visszanézve a régi munkahelyemre, csodálkozom, hogy olyan sokáig ott tudtam maradni (kb. 6 évet). Habár kedveltem a kollégáimat, nagyon kedves és jó fej lányok, mégis eladónak nagyon nyers modorúak voltak. (Ha ezt olvasod, bocsánat, de ez az igazság.) Az én üzletemben biztosan nem dolgozhattak volna. Azt hozzáteszem, hogy ezen a helyen a vevők sem voltak éppen barátságosak. Ha azt mondom, hogy naponta kétezer vevőnk volt (nagy forgalmú napon), abból legalább a háromnegyede rúgott belénk, pocskondiázott, kiabált és egyéb nem kellemes megjegyzést tett, azt hiszem, nem túlzok. Íme néhány érdekesség:

Ugyanezen a munkahelyen az egyik napot a pénztárban töltöttem, tehát csak azzal a vevővel találkoztam, aki vásárolt nálunk. Ott álltam, épp egy vevőnek számláztam, amikor arra lettem figyelmes, hogy egy vevő a bejáraton megy kifelé és morog, majd egyszer csak egy tárggyal jól eltalálta a fejem. Nem mondom, hogy nem voltam ledöbbenve, de még a nálam álló vevő is meglepődött, hogy micsoda viselkedés ez. Aztán később a kolléganőmtől megtudtam, hogy keresett valamit az az ember, és miután pont ugyanolyan nem volt nálunk a boltban (sok más mintával volt, de olyan nem), teljesen kiborult, és hozzám vágta azt, ami elsőként a keze ügyébe került.

Az egyik régi munkahelyemen volt egy törzsvevő (nagykereskedelmi egység volt viszonteladókkal), aki egyik nap bejött hozzánk, és megkérdezte, hogy készen van-e a megrendelése. Mondtam Neki, hogy nincsen. Teljesen kikelt magából, amiért a faxon leadott megrendelése nincs még összeállítva. Egy pillanat türelmet kértem kedvesen, udvariasan, felszaladtam a faxhoz, lehoztam a megrendelését (hozzáteszem, nyitás után volt pár perccel), és körülbelül 5 perc alatt begépeltem a hosszú listáját (vakon gépelek és nagyon gyorsan). Aztán kinyomtattam egy példányban hátra a raktárosnak, hogy máris összeállíthassa, amíg én aláíratom a másik példányt a vevővel. Addigra már lehiggadt egy kicsit, majd megkérdeztem tőle nagyon kedvesen, hogy ugye nem kellett sokáig várnia. Közölte, hogy nem, még rám is mosolygott, majd elment. Ez a férfi, akinek sok-sok üzlete volt a városban, a későbbiekben mindig nagyon kedvesen, mosolyogva jött be hozzám a boltba. Ilyenkor jövök rá, milyen jó is a kedves beszéd a durva beszólás helyett.

A saját üzletemben csak egy komolyabb atrocitás ért (persze tolvajt is fogtam, de ez más napra tartozik), ami egészen jó aránynak minősül. Az egyik vevőm minden áldott nap valamit beszólt nekem. Állandóan mogorva volt és mindig elégedetlenkedett valami miatt, pedig soha egy rossz szót nem szóltam hozzá, mindig kedves és udvarias voltam. Egyik nap kinyitottam az üzletet, és már ott is termett. Ahogy belépett az ajtón, közölte velem, hogy késtem a nyitással. Néztem az órámat, mondtam neki, hogy én pontos vagyok, 10 óra van. Persze az ő órája szerint már elmúlt 2 perccel. Ekkor még nem gurultam be. Aztán közölte velem, hogy a kávéjához akart venni cigit és nem voltam itt. Mondtam erre neki viccesen, hogy legalább nem gyújtott rá addig. Ezt is vidáman, kedvesen mondtam neki. Majd közölte, hogy akkor mi a fenének tartok dohányárut és egyébként is…… Ez annyi idő alatt történt, amíg belépett az ajtón és én épp bezártam mögötte. Akkor valami megmozdult bennem, odafordultam hozzá és azt mondtam: Maga engem minden szavával bánt. A vevőm csak nézett rám tátott szájjal, bocsánatot kért és onnantól kezdve minden nap udvarolt, kedves volt, mosolygott…. Pedig annyira bántott már a viselkedése, hogy nem sokon múlott, hogy lekiabáljam a fejét, de úgy gondoltam, a kedvesség hatásosabb lesz. Így is lett. Itt is megjegyzem, hogy a boltomban vásárló vevők 99,5%-a volt kedves, míg a többiek gorombák voltak. Azt hiszem, sok múlik azon, hogy az üzlet hol helyezkedik el és milyen a vásárlóközönsége.

Ugye régen úgy volt, hogy az volt eladó, aki kereskedelmi szakközépiskolában végzett valamilyen szakon. Ma már bárki dolgozhat üzletben, ha affinitása van hozzá, szimpatikus a vezetőnek és jól kommunikál. Azt már írtam, hogy nekem nem volt ilyen végzettségem. De sok iskolát elvégeztem. Épp a vendéglátóipari főiskolára jártam, már elvégeztem egy kétéves felsőfokú képzést, és mellette egy üzletvezetői képzést, amikor erre a munkahelyre kerültem. Miért mentem vendéglátó szakra? Mert megtudtam, hogy a kereskedelmi végzettséggel nem dolgozhatok a vendéglátásban, azonban a vendéglátói papírommal a kereskedelemben igen. És nagy álmom (még most is), hogy egyszer egy kávézót nyitok, és nem akartam teljesen tudatlan lenni azzal kapcsolatban. Azt is kérdezhetnéd, hogy ilyen végzettséggel miért dolgoztam ott. A válasz egészen egyszerű. Ehhez értek, és mert iskolába jártam, így ezen a munkahelyen a beosztásom miatt nem volt gondom a tanulással, vizsgákkal. Később elvégeztem a főiskola rendes szakát és vendéglátó és szálloda közgazdász lettem. Erre csak azért tértem ki, mert volt olyan vevő, aki valamiért olyan lenézően beszélt velem, hogy az nagyon bántó volt. Közölte, hogy: maga csak egy kis eladó! Így írásban nem tudom jól visszaadni azt a lenéző beszédet, ahogy mondta, de én csak néztem rá és nem értettem az egészet. A lényeg, hogy sosem tudhatjuk, hogy kivel hoz össze a sors és az miért került oda, ahol éppen van, mint ennél a történetnél. Mit jelenthetett vajon, hogy csak egy kis eladó? Akkor én kevesebbet érek, mint például egy igazgató, egy énekes, egy üzlettulajdonos, titkárnő, stb……? Nem nagyon hiszem.

Összegezve elmondhatom, hogy kérlek szépen kedves eladók (hölgyek és urak), legyetek kulturáltak, kedvesek, mosolygósak, udvariasak. Ez a legfőbb ismérve a jó eladónak. Ha pedig mogorva vagy, undok és sértő, és legfőképp utálod az embereket, inkább menj olyan munkahelyre, ahol egyedül dolgozhatsz, nem kell senkivel beszélgetni. Egyáltalán nem kötelező eladónak lenni.

Kedves vevők, most láthatjátok, hogy eladónak lenni sem annyira egyszerű. Ha rossz napotok van, ne az eladón töltsétek ki dühötöket. Inkább próbáljatok meg vásárlás közben kikapcsolódni. Ha pedig az eladó csúnyán viselkedik, érezteti, hogy utálja ezt az egészet, magyarázd el neki, hogy nem kötelező ott dolgoznia. Hátha elgondolkodik ezen.

Szép napot kívánok, üdvözlettel